Tanácsok IKT-s oktatásban járatlan pedagógusok számára

Hogyan kezdjem el?

Sokakat félelemmel tölt el, hogy az oktatáshoz IKT-eszközöket használjanak. Mások csupán úgy érzik, hogy a technikai fejlődés elrobogott mellettük, ők pedig még mindig csak a régi módszerekkel tudnak tanítani. A jó hír az, hogy a valós félelmeken túl lehet lépni, és csatlakozni lehet az információs társadalomhoz. Ehhez a változáshoz találhatnak ötleteket, tanácsokat az alábbi cikkben.

Digitális bennszülöttek és bevándorlók

Ezt a két fogalmat Marc Prennsky használta először annak a jelenségnek a leírásához, hogy vannak olyan generációk, akik beleszülettek a digitális világba, és vannak olyan generációk, akik csak később tanulták meg a digitális világban való munkát. A metafora személetesen mutatja be a fiatalabb és az idősebb generáció szembeállítását. A fiatalabb generációk (akik már jócskán iskoláskorúak) együtt nőttek fel a digitális korszak adta lehetőségekkel, és könnyedén használják a technológiát. Az idősebb nemzedék pedig csak követni tudja a fiatalabb generációt: ők csak később találkoztak a digitális világ vívmányaival, nem is nagyon tudják használni a technikai eszközöket.

Természetesen a valóságban a generációk vagy másképpen a tanárok-diákok közötti különbség sokkal bonyolultabb. Nádori Gergely és Prievara Tibor rávilágít arra, hogy a tanulók leginkább csak a közösségi oldalakat használják, tanulási célokra pedig alig alkalmazzák a digitális eszközöket[1].

Ennek ellenére a tanulók gyorsan és hatékonyan meg tudják tanulni a számukra ismeretlen programok alkalmazását. Ráadásul magabiztosan képesek a célnak a megfelelően használni őket. Sokszor elég csak megmutatni számukra az alkalmazás főbb funkcióit. A diákok kevés próbálkozással, rövid idő alatt is el tudják sajátítani a program használatát.

Kérdések és válaszok

            Az alábbiakban a leggyakrabban felvetődő tanári kérdésekre és félelmekre szeretnék választ, vagy inkább pozitív visszacsatolást adni. Természetesen a félelmek és nehézségek teljesen jogosak lehetnek, de személyes tapasztalataim alapján motivációval, elhivatottsággal és kreativitással túl lehet jutni ezeken.

            Sokan alapvető kezdeti nehézségként élik meg az eszközhiányt. Az iskolánkban nincsenek digitális eszközök, amik vannak, azok is elvavultak. Hogyan tanítsak így IKT-val?- hangzik el a kérdés. Alapvető eszközpark nélkül tényleg nem lehet hatékony IKT-oktatást véghezvinni, de szerintem valamennyire kiküszöbölhető a probléma. Például azzal, hogy a diákok használhatják saját eszközeiket is otthon vagy az iskolában. Ez ugyan több kérdést is felvet, de megfelelő szabályozással akár működhet is.

            Számos pedagógus félelemként éli meg azt, hogy a tanulók sok esetben jobbak náluk informatikában. Ez szorosan összefügg a fentebb felvázolt bennszülött-bevándorló problémával. Tapasztalatom szerint sok diák nagyon ügyes egyes játékokban, vagy a közösségi média használatában, de egyszerű problémákkal sem tudnak megbirkózni. (Például sokan nem tudnak képernyőképet készíteni, vagy elmenteni dokumentumokat más formátumban). A tanuláshoz kapcsolódó alkalmazásban viszont a pedagógus jobb, mert ismeri a programot. Szerintem nem kell félni a diákok fogadtatásától sem, mert sokszor nyitottak az újfajta feladatok felé, és ha a saját szintjüknek megfelelő, nem öncélú feladatokkal találkoznak, motiváltabbak lesznek. Ráadásul tanulhatunk is tőlük. Ez sokszor nehéz, mert a szerepek felcserélődésével jár, de megfelelő kommunikációval kezelhető.

            Problémaként felvetődhet az is, hogy a feladatok, tananyagok elkészítése rengeteg idővel jár. Ez teljesen igaz lehet, főleg akkor, ha a programot is meg kell ismerni. Azonban a digitális tananyagokat rendszerint csak egyszer kell elkészíteni. Utána többször is fel lehet használni, és ha módosítani akarjuk őket, csak szerkeszteni kell rajtuk. Ráadásul sokszor a munkaformák is megváltoznak a digitális anyagok felhasználásával. Vannak olyan órák, amikor csak a tervezés és tananyagszerkesztés vesz el sok időt: a tanórán a pedagógus szerepe lecsökkenhet, a tanulók elsősorban a feladatokra készítik el.

            Sokszor problémát jelenthet az is, ha a tanulók megunják az IKT-anyagokat. Az új megoldások és módszerek az újdonság erejével hatnak, és motiválttá tehetik a tanulókat, de ez a varázs gyorsan elmúlhat. Ilyenkor értékelődik fel a pedagógus szerepe, hiszen nem fontos mindig ugyanazokat a módszereket és tananyagfajtákat ismételgetni. A megszokás tényleg unalmassá teheti a tanulást, de tudatos tervezéssel, és változatos tananyagokkal lehet javítani a problémán.

            Sok pedagógus öncélúnak látja az IKT-eszközök alkalmazását. Itt is csak a tudatos tervezést emelném ki. Tényleg vannak öncélú IKT-alkalmazások, így fontos végiggondolni, hogy a mi a célunk az eszközzel, mennyire ad új lehetőségeket, és nem érdemes-e kiváltani hagyományos módszerekkel.

Jó példák

Sok pedagóguskollégát ismerek, akik digitális bevándorlóként, utólag kapcsolódtak be az informatika világába, és ma már magabiztosan használják az IKT adta lehetőségeket. Többek között beszámoltak nekem arról, hogy már eljutottak olyan szintre, hogy ha valamilyen problémájuk van, akkor nem elsősorban segítséget kérnek, hanem ők próbálják megoldani problémájukat, többnyire sikerrel.

A megváltozott társadalomban megváltoztak az oktatás formái, ezzel együtt a tanulók tanulási szokásai is. Komenczi Bertalan is leírja, hogy „Ma, a 21. század elején a tanári funkciók nem gyakorolhatók eredményesen az elektronikus információs és kommunikációs eszközök értő használata nélkül.”[2]

A cikk megjelent:

Hogyan kezdjem el?– Tanácsok az IKT-s oktatásban járatlan pedagógusok számára

Közoktatási Vezető, 2016. december, 20-21. o.

---

[1] http://tanarblog.hu/attachments/2787_PILAkademia_bevezeto.pdf

[2] Komenczi Bertalan: A digitális pedagógus – Elméleti megközelítések, fogalommeghatározások, 197. o. = Digitális_de_generáció 2.0, szerk.: Szekszárdi Júlia, Underground kiadó, 2012.